Portré fotózás analóg filmre

Kodak Ultramax400 | Minolta srt100 | Minolta Rokkor 50mm 1.7

Már régóta szemeztem a gondolattal, hogy olyan portrét is fotózzak filmre, amit eddig csak digire mertem. Szerencsémre akadt is rá jelentkező, hogy egy ilyen projektet készítsek el, ami meglepett, mert hát valljuk be, benne van a pakliban az is, hogy talán semmi nem is lesz a tekercsen a fotózás után. Ezúton is köszönöm a megelőlegezett bizalmat, a sok türelmet és pózkitartást Sárinak, a csupa mosoly modellemnek! :)

A koncepció már hetekkel ezelőtt megszületett a fejemben az ablakon betűző nappal és a fehér anyagháttérrel, kellékekkel, színekkel, és persze a megfelelő modellel. De a tervezés nagy részét az vitte el, hogy mégis mire kéne megfotóznom ezt, melyik film dinamikája tudja kezelni ezt a fényviszonyt majd. Mivel eddig max 1-2 fajta filmre fotóztam csak, így tapasztalat híján esett a választás a 400-as ultramaxra, mert hát úgyis bent fotózom, kell a nagyobb érzékenységű film az árnyékban. Hát hogy őszinte legyek nem igazán jött be, ugyanis a Minolta fénymérője f11-es értéket mutatott a maximális zársebesség (1/500) mellett is napon, majd f8-at árnyékban mérve, így búcsút mondhattam a jó kis f1.7-nek, amit 50mm-en úgy szeretek. Tanulság még, hogy f8 értéken a prizma fénytörése sem mutat olyan jól, mint nagyobb rekeszen, sőt, van, hogy csak egy sötét csíkod lesz a képen vele, és egyáltalán nem fog úgy kinézni mint ahogy a keresőben látod…

De azért születtek meglepően jó képek is a fotózáson az ultramaxra.

Ugyan annyira bátor még nem voltam, hogy csak filmre hagyatkozzak ennél a sorozatnál, így párhuzamosan két géppel a nyakamban digitálisra is megfotóztam ugyanazt, hasonló paraméterekkel, beállításokkal. Sajnos digitális vázra nincs 50mm objektívem, így a 35mm torzítása picit megkülönböztethetővé teszi a két képet, de szerintem elképesztő, hogy mennyire szép, minőségi, és részletes fotókat kaptam a filmre is.

Az ilyen összehasonlításokkor jön rá az ember, hogy a digitális fényképezők képeinek feldolgozásakor mennyivel több lehetőségünk van egy elrontott expozíció korrigálására, így akár egy teljesen kiégett képből varázsolhatunk tökéletes expozíciót részletes highlightokkal és árnyékokkal. Na a filmes fotózásnál ezt egy olyan trükkel lehet megoldani, hogy 1-2 fényértékkel felülexpózzuk a napsütötte részeket, azaz árnyékokra mérünk fényt, hogy megmentsük a sötéteket. Így ugyan kiéghet a fehér, de ezt valamennyire szkenneléskor még vissza lehet húzni addig, hogy az tartalmazzon textúrákat és részleteket is.

Mivel már egy ideje már azért dolgozom az analóg technikával, úgy döntöttem, hogy ünnepélyesen elérhetővé teszem ezt az opciót is a portré fotózáshoz, szóval szerettettel várok minden vállalkozókedvűt, aki szívesen nosztalgiázna velem a régi technológiákkal!